Kocsmaszínházi kísérletezés, válaszokat kutatva. Így született meg a Csodálatos vadállatok, a Plazma-sorozat utolsó állomása, mondja Tóth Árpád, az előadás rendezője, aki feszegetni próbálta a felolvasószínház határait. Meddig felolvasás a felolvasás? Mikor, mitől válik egy szöveg igazi előadássá? Hol vannak a magasságai, mélységei? A korlátokat hogyan lehet kihajlítani? A színész elfelejti, hogy a példány a kezében van, átalakul. A Plazma3 szövege szintén Garaczi Lászlóé, ámul az ember csodálatos és állati természetén. A szorongásokkal teli világban, ahol megszűnnek az emberi kapcsolatok, az emberek félnek, de mégis egymásba kapaszkodva próbálják megoldani az életüket. A szöveg életérzést fogalmaz meg, a fájdalom, a frusztráció és a magány érzését – egy család történetén keresztül. Egy 21. századi családén. Amely a világ bármely emberéről/családjáról szólhatna. Ahol anyu és apu elváltak, külföldön dolgoznak, (ismerős ugye?), a gyerekek pedig itthon hányódnak.
” Meséljek valamit? Igen? esti mese? Kedves… mmm. “
A nehezen mozdulás állapotát ragadja meg az előadás, a statikus közeg visszatartó erejét, a felismerést, hogy tulajdonképpen csak akarni kellene a változást – ami mégsem sikerül. Utazás valószínű és bizonyos között. Elgondolkodtat, hatással van rád, rólad szól, neked szól. Különösen feszítő kérdésekre keresi a választ a Csodálatos vadállatok világa. Az előadás érdekesen kezeli az egymást elfogadni nem képes magatartást, a három gyerek egymáshoz való viszonyát, a játékokban kimondott vagy kimondatlan, látott, de be nem vallott jelenségeket.
Egy jól elkapott életérzés, a szereplők próbálnak szembenézni a kiszolgáltatottsággal, együtt, mégis egyedül, amelyre Tóth Árpád jól ráérzett. “Igazi” színházi előadás, több mint felolvasás. Játékként kezelik benne az állapotokat. De milyen játék ez? Valami a semmiben? Családi fantáziavilág, amely torzítja és manipulálja a valóságot?
A szabadságvágy, az életéhség, amit a mindennapokban nem tudunk megélni, annak egyfajta kivetülései a G-Café színpadán megjelenő figurák.
A előadás legalább annyira szól a csendről, mint a kimondott szóról, a szünetről, ami mondatként ékelődik az elhangzó szavak közé. A csendről, amely olyan mély lett, amilyet csak az ember tud létrehozni. Szétesés, összekapcsolódás, átalakulás, terápia. Felháborodsz, vagy pedig elcsendesedsz, tőled függ.
“…a macskánk megdöglött, tárárá, megdöglött, átsunk neki egy gödröt, tárárá, egy gödröt… – Nagyra nőjj!”
Csegzi Noémi
dráMA7 - kortárs színházi találkozó/ festival de teatru contemporan 